Törökbálint Német Önkormányzatának története

Törökbálint a II. világháború végéig német nemzetiségű település volt. A bevándorló német telepesek a XVII. század végén telepedtek le a faluban. Az 1946-os kitelepítés során a lakosság nagy része kitelepítésre került. Az itthon maradottak sokáig nem tudták kisebbségi jogaikat érvényesíteni, hiszen a háború utáni évek politikai helyzete az identitás tudat feladásához és a német nemzetiségi kultúra elnyomásához vezetett. Ezekben az időkben csak a család volt az egyetlen lehetőség a nyelv és a hagyományok megőrzésére.

1974-től megteremtődtek az intézményesített nyelvi nevelés lehetőségei, mind az óvodai, mind az általános iskolai szinten.

1994-ben Törökbálint Német Kisebbségi Önkormányzatot választott.

Az első kisebbségi önkormányzat tagjai:

Célunk, hogy tovább kívánjuk vinni a már 20 éve, 1994-ben megkezdett munkát. Az itt élő sváb nemzetiségű lakosság számára fontos a kultúrájuk, hagyományaik, népszokásaik felelevenítése, ápolása, őrzése. Az elmúlt évek bebizonyították, hogy nagy szükség van a Német Önkormányzat munkájára. Színesíti, gazdagítja Törökbálint kulturális életét. Őseink megőrizték és átadták a nemzedékeknek azt a kultúrát, amit az óhazából magával hoztak; a munka szeretetét, kitartását, a nehézségeken átlépve az élet értelmét, a dalokat, táncokat, melyeket 300 év után is őriznek a generációk.

Ezt kell folytatnunk.

Mert ezt nem szabad elfelejtenünk, nekünk is tovább kell adnunk, ez az életünk, mi svábok vagyunk…Ez volt 23 év rövid története, pedig mennyi küzdés, mennyi szép emlék kísérte végig munkánkat. Munkánk gyümölcse 1997 augusztus 29-e óta, egyik nagy büszkeségünk a Törökbálinti „Csupaszív” Kétnyelvű Óvoda. Karsainé Gasser Mária vezetőnő és 16 fős kollektívája rangot vívott ki városunk életében. Fémjelzi ezt az óvodai beiratkozás is.

Minden tavasszal közel nyolcvan gyermekből kell kiválasztani azt a 20-22 főt, aki megfelel az általunk, mint fenntartó német önkormányzat és az óvoda által állított szempontoknak. Természetesen az óvodai elvárások után fő szempontnak tekintjük a sváb illetve német származást. Úgy gondoljuk, hogy aki hozzánk szeretné gyermekét beíratni, reméljük, hogy a sváb hagyományok és az ősök iránti tiszteletből teszi.

A Zimándy Ignác Általános Iskolával nagyon jó és szoros kapcsolat alakult ki az évek folyamán, Palkóné Szabó Gabi, Grimm Karcsi és Bartos Anna sok munkájának köszönhetően, mára napi kommunikáció jött létre köztünk és a Német Munkacsoport között. Segítettük munkájukat, akár a süsseni partnerkapcsolatról volt szó, akár egy egyszerű hazai hon- és népismeret órai kirándulás megszervezésében.

A Grossturwaller Musikanten a népi fúvószenei hagyományt átörökítve 18 fővel alakult zenei egyesületté a Troll János karnagy irányításával fémjelzett Offner Bergland Kapelle-ből. Tagjai amatőr muzsikusok, akik mélyen elkötelezettek a épzene hagyományainak őrzésére. Akiben egy pici sváb vér van, az ha meghallja a zenekart játszani nem biztos, hogy ülve marad. A nemzetközi és hazai szinten is elismert zenekarra büszkék vagyunk. Bán László, aki 2000-ben országos karmesteri itulust kapott, a nemzetiségi zenei vonalon kiemelt rangot vívott ki, melyet októberben a magyarországi németek zenei anyanyelvének gondozásáért és őrzéséért valamint a magyarországi németek zenei szakembereinek továbbképzésében kifejtett tevékenységéért a Josef Gungl Dijat adományozza. A díjat Heilig Ferenc adta át Nagymányokon.

A Német Közösségi Házban heti rendszerességgel próbálnak a kulturális csoportjaink.

A Hagyományőrző Svábkórust, akik 2019-ben lesznek 30 évesek, működésüket évek óta rendszeresen támogatja a Német Önkormányzat. Sajnos nagyon fogy kis lelkes csapatunk, hisz nagyrészt azok vállalkoznak énekkarra járni, akik már nyugdíjasok, nekik van már idejük.(de nem mindig hisz ők nagymamák és nagypapák is) így aztán nehéz összeegyeztetni a mai rohanó világba a családdal az időt. Csütörtökönként van próbánk 16.00 órától és mindenkit várunk sok szeretettel, akik szeretnek németül illetve svábul énekelni. Nagyon sok helyen felléptünk már az országban bejártuk Tolnát-Baranyát.

A Harmonika-oktatás nagyon fiatal nálunk, 2004-ben kezdtük meg a munkát Podonyi József tanár úrral. Kezdetben a gyerekekkel próbáltuk megszerettetni a harmonikát, de úgy hozta a sors, hogy mára egy felnőtt harmonika-zenekar a „Turwaller Akkordeonkapelle” fejlődött ki a tanár úr keze alatt. Többször volt koncertjük és nagyon örülünk, sikereiknek, hisz a harmonika nem mindig a sváb műfajt jellemzi, hanem a komolyzenében is lépten-nyomon jelen van. Működési és fenntartási-költségeiket is a Német Önkormányzat támogatja.

A Grossturwaller Tänzer is a fiatal tagok sorába tartozik, ők is pár éve táncolnak nálunk. Működésüket nagy figyelemmel kísérjük, hisz a jövő a felnövekvő generációé. A sváb táncok és énekek, ha nem tanuljuk meg elveszik a jövő számára, nálunk már az óvodában is a kicsiket erre tanítgatják. Ők szerda esténként 19.00 órától próbálnak és ők is várják azokat akik szeretik a sváb táncokat és a jó társaságot.

A legfiatalabb tagunk a Grossturwaller Achte nevű dindliruhákat bemutató csapat.
Megalakulásuk oka az volt, hogy egy alkalomra a 2004-es Törökbálinti Szüreti bálra valamilyen programot kínáljanak a szervezők a báli közönségnek. Mint mindenhol nálunk sem volt sok pénz a báli program megrendezéséhez, így összeállt egy barátnőkből álló asszony-lánycsapat akik elhatározták valami újat mutatnak be Magyarországon. A dindliruha német nyelvterületen nagyon divatos viselet, így ezt szeretnék lányaink, asszonyaink is Magyarországon lfogadtatni. Főleg sváb településekre kapnak meghívót, ahol sokan hordják már a dindliruhát és szeretnék látni az évenként megújuló kollekciót. A ruhákat Szabóné Veréb Erzsébet álmodja meg és készíti el, amit Soprontól Mohácsig lehet vásárolni. A Grossturwaller Achte szerepelt már Szlovákiába, Ausztriában, Mohácson a Búsújáráson, Hajóson a Pincefesztiválon, Baranya megyétől Sopron megyéig, és még sok más helyen.

A Német Önkormányzat szervezésében került sor 1999. szeptember 18-án a régi törökbálinti sváb családok meghívására. A meghívókat már jó előre elküldtük, melyben visszajelzést kértünk a részvételről. Az újságban is megjelentettük a meghívást, hisz sok családhoz nem jutottunk el. Nagy visszhangja volt a találkozó megrendezésének, most derült ki, hogy mennyire igénylik az emberek a mai rohanó világban az ilyen társas összejöveteleket. A találkozó fő célja is az volt, hogy közelebb hozza egymáshoz az ismerősöket, régi iskolatársakat. A Német Kisebbségi Önkormányzatnak ezzel a találkozóval titkolt vágy volt az is, hogy a résztvevők segítségével egyesületet alakítsanak. A zsúfolásig megtelt Német Közösségi Házban köszöntöttem a vendégeket. Megköszöntem Szalma István úrnak a kezdeti időszak nehézségeinek leküzdését, és Mámmel Ádámné áldozatkész munkáját. A beszámolóm végén felkértem a szép számmal megjelent vendégeket, hogy alakítsuk meg a Törökbálinti Sváb Egyesületet. Ezután Turai István polgármester úr üdvözölte a kedves egybegyűlteket, s örömét fejezte ki a szép számmal megjelent régi törökbálintiak láttán. Köszöntőjében kihangsúlyozta, hogy nagyra értékeli ezt az új kezdeményezést, és sok sikert kívánt. Ezen kérés nem várt sikert aratott, hisz 80 ember közül 48-an aláírták a belépési nyilatkozatot. Az egyesület célja, a törökbálinti sváb hagyományok ápolása, a régi sváb családok kapcsolattartásának segítése, havonkénti klubdélutánok megszervezésével.

2008. tavaszán hívtuk meg a fiatal generációt, hogy ne csak az idősebb nemzedék járjon hozzánk, hanem ők is. Szeretnénk, ha minél többen eljárnának a Fiatal Svábok Egyesületébe, de ez csak akkor lesz, ha mi szülők, nagyszülők mondjuk nekik.

Kéréssel fordulunk a régi sváb családokhoz, a törökbálintiakhoz:
amikor sváb őseik erre a tájra jöttek még nem tudták mi hoz a jövő, de áldozatos munkával és sok lemondással egy olyan közösséget hoztak létre, amit az 1946-os kitelepítés csak 60 évre elnémította az embereket, de nem törte meg. Ne hagyjuk, hogy gyerekeink, unokáink ne ismerjék meg őseik hagyományait, szokásait, amit e hazába hoztak. Nagy a felelősség rajtunk, hisz nemcsak nyelvében él a nemzet, hanem énekeiben, zenéjében étkezési szokásaiban is. Adjuk át a fiataloknak, amit még mi hallottunk az immár a temetőben nyugvó nagyszüleinktől, amíg nem késő!